AlmaLaptop

Az első Mac-em nem a mostani Macbook, hanem egy immáron jópár éves PowerBook G4 12″. Egyszer elkapott a hév és megvásároltam - sajnos/nem sajnos, ezt máig nem tudom eldönteni. Az árát biztosan nem hozta be, hiszen eddig nem igazán használtam sokmindenre, aminek több oka is volt. Íme, így néz ki (az enyém is):

A gép hardverét illetően a topon van, minden szempontból. Hihetetlen módon egyetlen kiálló alkatrész nincsen rajta, így semmibe sem tud beakadni, semmi sem tud letörni. A lezáráshoz egy kallantyút használ, mely ha kinyitjuk, akkor eltűnik egy süllyesztőben (becsukáskor egy kis mágnes rántja elő ha jól sejtem), így még ezt sem lehet letörni. Külsőleg lekerekített, kis méreteivel talán még szebb egy nagyobb laptopnál. Egyszóval kifejezetten szerethető, és kifejezetten masszív darab.

A Mac rendszerekkel történő ismerkedés, és fejlesztés céljából vettem, az előbbit teljesítette, az utóbbit nem. A Mac-et megszerettem, mert sohasem kellett rá várni, sohasem fagyott le igazán, és több éves használat után is kutya baja. A fejlesztést viszont nem tudtam kiváltani vele, többek között a rendszer ismeretlenségének, a kis képernyőnek, a megszokott eszközeimnek, és az 512MB-jának köszönhetően.

A gépet német billentyűzettel vettem, és nem jutottam el odáig, hogy lecseréljem magyarra, mivel rájöttem, hogy nem állnék jobban. Ami a fejlesztést illeti, a billentyűzet egy nagy problémám most is, mivel a kiosztás legyen az angol vagy magyar, nem teljesen azonos a PC billentyűzettel. Számos kiváló megoldás, ötlet van benne, s természetesen a főbb billentyűk ugyanott vannak (szövegszerkesztésnél nem adódik sok gond), de jellemző problémám, hogy a * (csillag) karaktert az Alt-Shift-, kombinációval lehet előhozni a magyar kiosztásban, és az angolon is vannak (kisebb) furcsaságok. Erről talán majd írok egy külön bejegyzést. A vakon gépelés német billentyűzeten egyébként teljesen jól működik, a mostani francia billentyűs PowerBook-kal sincsen gondom, az első 5 perc után előjött a rutin, csak nem szabad odanézni. Hozzáteszem, a nagy próba még hátravan, hiszen még ezen sem programoztam, csak kommunikáltam (Skype, IRC, twitter, email) és szórakoztam (webes és helyi videózás).

És most akkor az, amiért akkor és ott ez nagyon nem volt egy jó vásár. A gépet nem akartam eladni beismerendő, hogy nem tudok vele igazán mit kezdeni, ezen kívül a fentebb részletezett okokból nagyon be is jött hardverileg, s az értékvesztés is elég nagy lett volna. Ott hibáztam el körülbelül, hogy nem kértem jó helyeken segítséget, pedig többre is használható lett volna, mint amire végül használtam: Keynote-os prezentációkészítésre (itt figyel a doboz, megérte az árát), videónézésre (hordozhatósága, kis súlya miatt kényelmes volt akár nyaralásra is elvinni), a fejlesztések Safari alatt történő ellenőrzésére, PDF és egyéb doksik olvasására, jegyzetelésre, utólag pedig egy rövid ideig nyomtatószerverként… No, erre a bekezdésre nem is vagyok büszke, bár jelezném, hogy a nyomtatószerver kivételével mindegyik feladatra kiváló eszköz volt, videózni is jó volt rajta a 12″-jával.

Most más lesz a helyzet, s remélem ez ki is fog derülni a következő bejegyzésekből. A fenti bevezetőt viszont kifejezetten szükségesnek tartottam, bemutatandó azt, hogy az ismerkedés elsőre nem feltétlenül könnyű: a MacOSX-ről eddigi tapasztalataim alapján el lehet mondani, hogy objektíve nem egy tökéletes operációs rendszer, hanem egy olyan szubjektív vízió, melyet szeretni fogsz ha sikerült összerázódni, de ez az összerázódás elég valószínű, hogy nem 5 perc alatt megy majd végbe. Talán ez a blog segíteni fog a jövőben másoknak az alapokban, illetve talán én is kapok majd jópár tippet, mikor megosztom egy-egy problémámat, megoldásomat.