A MacOSX alatt az egyik legkényelmesebben és legfájdalommentesebben megoldott dolog az alkalmazások telepítése. Ugyanis nem kell az alkalmazásokat telepíteni, csak célszerű. Kicsit konkrétabban “minden” alkalmazás valójában egy könyvtár, ahol megfelelő rendszer szerint össze vannak gyűjtve az adott alkalmazás fájljai, melyek függetlenül attól, hogy éppen hol van ez a könyvtár, képesek az alkalmazást működtetni, tartalmaznak mindent, ami kell a futáshoz. Azért, hogy rend legyen a gépen, létezik egy Applications könyvtár, ahova illik bemásolni ezt a könyvtárat (ami egyébként nem viselkedik könyvtárként - ha rákattintunk, elindul az alkalmazás).
Erre a logikára épülnek aztán a telepítők. Általában egy tömörített fájlba teszik a telepítőt, benne a fájllal, egy linkkel az Applications mappára, esetleg egyéb fájlokkal (útmutató, leírás, stb.). A fájlt kicsomagolva (felmountolva) egy egyszerű drag’n'drop mozdulattal át lehet rántani a programot az Applications mappába, és be is fejeztük a telepítést. Az egyes mappák, így a tömörített fájl kicsomagolás utáni mappája elég jól testreszabhatóak MacOSX alatt, így ezen a telepítőcsomagok általában látványosak, viccesek, szépek szoktak lenni.
Vannak persze kivételek. Amikor egy alkalmazás olyan rutinkönyvtárakat használ, melyek jobb, ha a közösben vannak, s nem csak az alkalmazás könyvtárán belül, vagy valamilyen rendszerközeli alkalmazásról van szó, akkor jellemzően egy a Windows alatt is megszokott telepítővel találjuk szembe magunkat. A telepítő rendszerint kér egy admin jelszót, majd a célwinyó kiválasztása után feltelepíti magát.
Amiről szót kéne ejtenem még, de fogalmam sincs róla, hogy vajon az alkalmazások hol tárolját a beállításaikat. Az egyik tippem, hogy a /etc/ könyvtárban, a másik, hogy a saját könyvtárukban valahol. Valaki tudja?
Az alkalmazások eltávolítása a telepítésükhöz hasonlóan egyszerű, szimplán törölni kell őket (az Applications könyvtárból). Itt merül fel a kérdés, hogy a beállításaikkal vajon mi történik? Ha meg is maradnak, az eddigi tapasztalataim szerint közel sem szennyezik be annyira az oprendszert, mint a Windows alatt egy program telepítése, majd eltávolítása.
S végül ha már az alkalmazások telepítéséről beszélünk, akkor megemlíteném azt is, hogy az indítópultot és jelenleg futó programok kijelzését egyesítő Dokkba helyezés sem tart tovább egy kattintásnál, pontosabban egy drag’n'drop műveletnél (alkalmazás megfog, Dokkba ránt, vagy ha már fut, jobb egérgomb, Keep in Dock).
Macen az install tényleg jól ki van találva (disk image, drag&drop, csillogás), hasonlóan elterjedőben van a Sparkle.framework használata (programok önmagukat tudják frissíteni, nem kell hozzá se böngésző, se disk image-ekkel kardozás, az ilyen 3rd party ötletek miatt érdemes macet használni).
Install után a programok természetesen szétszórnak egy vagon fájlt a rendszerben, amit a javasolt uninstall (”húzd a kukába”) nem pusztít el. A beállítások a ~/Library/Preferences/com.gyártó.alkalmazás.plist XML-fájlba bújnak el, ha szükségét érzi, az alkalmazás pakolhat a ~/Library/Application Support/Alkalmazás mappába, a ~/Library/Caches-be, ezek ilyenkor ottmaradnak. Erre vannak okosabb-butább-csillogós uninstaller programok, amik általában az app nevére keresnek rá a fájlrendszerben.
A .pkg telepítőcsomagok (next-aggree-jelszó-next-next-finish) esetében annyival könnyebb a helyzet, hogy ilyenkor egy nyugtát állít ki a telepítő, hogy mit hova rakott. A receipt fájl alapján lehet tudni, hova szórta el a cuccait a csomag. (Ajánlott program: Pacifist)
A Mac OS X “magas szinten” (olyan helyen, ahol felhasználó matathat) általában nem használja a UNIXos struktúrát, az /etc-be elég kevés rendszerelem beállításai kerülnek (cron, apache, cups, ilyenek). Az alkalmazásbundle-k meg szerintem hatalmas ötlet
Mivel Gazs hamarabb ért ide, ezért nekem a biztonsági rizsa maradt csak. Ha csak egy felhasználó van a rendszereden, akkor annak joga van kérdés és fenntartás nélkül írni az Applications mappát.
Több júzer esetén létre lehet hozni ~/Applications/ mappát, amit a rendszer ügyesen fel is ismer Applications mappának, még ikont is kap.
Itt meg kell emlékeznünk a NeXT-ről, akik kitalálták a .app és .framework koncepcióját. Az ő ötletük volt ugyanis, hogy a UNIX variánsoktól eltérően ne legyenek a binárisok és erőforrásaik mindenféle könyvtárba széthajigálva. Ilyen tipikus eset egy nagyobbacska GUI-s alkalmazás, ahol a puszta programhoz egészen biztosan tartoznak még dolgok: hangok, képek, UI leíró fájlok, help dokumentumok, függő (dependens?) kódkönyvtárak, stb.
Ezeket szépen összerakták egy főmappa alá rendezve, így a program (többnyire) önhordóvá válhatott. Ugyanez a helyzet a .framework strukturával is. Ott a binárist a shared library helyettesíti, erőforrásokként meg ott vannak a header fájlok, stb.
Még a gcc-n és a linkeren kellett picit okosítani a -framework kapcsolóval. Ugyanis ezekután a fordító tudta, hogy a framework alatt kell a headereket keresnie, ill. a linker is tudta, merre van benne a shared lib.
No, az Apple csak ezt az ötletet vette át és nem rontotta el.
Respect goes to NeXT
UI.: nem csak ez az egy dolog volt nagy durranás a NeXT részéről, hanem a Mach-O bináris formátum, amelybe ugyanazon tárgykód több különféle processzorra lefordított variánsát is képes hordozni. A NeXT csúcspontján az alkalmazások akár négy kódváltozatot is hordoztak: m68k, i386, sparc és hp-parisc. Ma ez ppc, i686, újabban arm (iPhone) is.
UI2.: azt azért ne felejtsük el, hogy kiterjedtebb méretű alkalmazás csomagoknál (ilyen pl. az Adobe CSx), már kell telepítő, mert sok a megosztott erőforrás, melyek nem az alkalmazásokon belül kerültek elhelyezésre érthető okokból, hanem a központi megosztó mappában a /Library-ban (ez a /usr/lib vagy /usr/local/lib megfelelője).
Uninstallerekhez: A két legjobb az AppZapper és a CleanApp. Ez utóbbihoz volt szerencsém, meg is vettem. Fő funkciók a csillogáson kívül:
- Tartozik hozzá egy daemon, ami logolja, hogy melyik alkalmazás milyen fileokat hozott létre. Érdekes módon régebben alig fogyasztott, 1-2 verzióval ezelőtt viszont meghülyült, és néha nagyon elszaladt vele a ló. Most le van tiltva, de talán kap majd még egy esélyt.
- Ha nem futott a logger, akkor simán rákeres az app nevére, és az alapján tippeli meg, hogy mi tartozik hozzá.
- Ki lehet gyomlálni a rendszerből és az egyes alkalmazásokból (egyszerre akár többet is kiválasztva) a 100 féle langugage packet, megtartva a lényegeseket (magyar, angol). Meglepően sok helyet jelent, főleg a nagyobb programoknál.
- Szintén ki tudja gyomlálni az app-hoz tartozó, az adott gépen felesleges kódrészeket (intelen ppc és fordítva). Sokszáz megában mérhető megtakarítás.
Az utolsóhoz funkcióhoz vannak ingyenes progik is (gyanítom a nyelvgyomlálóhoz is), de így egy biztos helyen megvan minden.
egyéb:
A szabad helyre jótékony hatással van a Disk Inventory X is:
http://www.macupdate.com/info.php/id/14393
Grafikus (és szöveges, de a grafikus sokkal jobban használható) formában ad választ a “mi a franc foglal ennyi helyet?” kérdésre. A különböző típusú fileok különböző színekkel jelölve, téglalapokba rendezve, amik mérete jelzi a file méretét. Egy téglalapra kattintva látszik az adott file neve és egyéb adatai. Nem győzöm csodálkozni, hogy korábban hogy tudtam élni nélküle
Jó lenne, ha a gooroo-k véleményeznék az AppTrap-ot, ami aúgy működik, hogy:
Whenever you drag an application to the trash, a dialog window will pop up, asking if you want to delete the associated system files too.
http://konstochvanligasaker.se/apptrap/ Free cucc, nálam Login Itemsben van benne, és szemmel láthatólag működik.
Méretmegmondásra a Whatsizét használom: http://www.id-design.com/software/whatsize/