Archive for November, 2007

FTP szerver

Felmerült pár dolog megosztásának a feladat helyi hálózaton, és utánanézve a lehetőségeknek, nem találtam MacOSX-be épített megoldást. A két felmerülő lehetőség a Windows Sharing és az FTP Sharing voltak, de ezek nem adtak igazán jó megoldást, mert nem korlátozták le eléggé a felhasználókat a hozzáférésben, nekem meg többé-kevésbé érzékenynek nevezhető adatok is voltak a gépemen. Szóval valami olyan megoldást kerestem, amivel kicsit több lehetőségem lesz. Így jött össze a PureFTPd-s megoldás.

PureFTPd MacOSX

Előbb lássuk, hogy kicsit konkrétabban mi volt a probléma a MacOSX beépített lehetőségeivel. Az egyik az FTP Sharing. Csak adott felhasználó könyvtárát lehet megosztani - amivel talán még nem is lenne baj -, viszont a felhasználót nem zárja be a home könyvtárába, hanem abból kilépve gyakorlatilag az egész meghajtón körbe lehet nézni. Mivel a cél csak bizonyos könyvtárak megosztása volt, ez így nem igazán tűnt jó ötletnek. Utánaolvasva találtam egy leírást, ami jó mélyen beletúrva a rendszerbe megoldást kínált, de ez nem tűnt most célravezetőnek.

A másik a Windows Sharing nevű megoldás lett volna, itt felhasználók home könyvtárát lehet megosztani a Windows SMB protokollján keresztül (sima hálózati megosztás Windows alatt). A probléma itt azzal volt, hogy csak egy adott felhasználó könyvtárát lehet megosztani, a konkrét könyvtár pedig nem felhasználó könyvtár volt (hanem egy külső meghajtó). Utólag belegondolva esetleg létre lehetett volna hozni egy olyan felhasználót, aminek az adott könyvtár az otthona, de lehet hogy ezt is próbáltam, és nem ment valamiért.

No, ezek után találtam rá ultimate megoldásként az általam amúgy már Linux szerverekről ismert PureFTPd szerver MacOSX-es portjára, amihez szép grafikus felület is járt. Elég sokmindent, sőt, túl sokmindent is tud, de a lényeget gyorsan össze tudtam hozni, egy virtuális felhasználó home-jába be(sym)linkeltem a megosztani kívánt könyvtárakat (mindezt a grafikus felületén, a könyvtárak hozzáadásával), és már ment is a dolog. Az ilyen alapoknál persze jóval többet is tud, ezért ha valaki összetettebb feladatokhoz keres FTP szervert, akkor is ajánlani tudom.

Front Row

A Front Row nem más, mint a Mac OS X-be épített teljes képernyős iPod. Egy nem agyonreklámozott szolgáltatása ez az oprendszernek, ezért lehet, hogy kevesen tudnak róla. A Maces távirányítóval együtt azonban egy multimédia centert varázsol gépünkből.

MacOSX Front Row

A felülete tényleg iPod-os, teljesen egyszerű, kényelmesen használható, és még igen látványos is. Az Alma-Esc-re jön elő, billentyűzetről ugyanúgy működik, mint távirányítóval. Egyébként ez az, amit képtelenség bemutatni videó nélkül, szóval:

Billentyűzetkiosztás, a jelenlegi helyzet

Mivel korábban elég sokat panaszkodtam a billentyűzetre, úgy gondolom, hogy itt az ideje egy “follow-up” bejegyzésnek, vagyis itt az ideje összefoglalnom, hogy végülis mire jutottam billentyűzet ügyben.

Macintosh billentyűzet

A kiindulási alap ugye egy francia billentyűzet volt. Mivel többnyire tudok vakon gépelni, ezért nagy fájdalmat nem okozott volna a helyzet, egyszerűen beállítottam magyarra a billentyűzetkiosztást, és nem törődtem azzal, mi van a billentyűkre írva. Ezzel párhuzamosan nekiálltam a billentyűzetcsere projektnek, megkérdezve először Magyarországon, majd Angliában egy Mac üzletet, hogy mennyibe kerülne egy csere a MacBookomon.

A magyar billentyűzetkiosztással aztán adódtak problémák, konkrétan az, hogy még véletlenül sem ott vannak rajta a speciális billentyűk, mint ahol egy PC-s magyar billentyűzeten. Ennek valószínűleg két oka van: egyrészt történelmi, másrészt pedig az, hogy nincsen AltGr-hez hasonló billentyű, amihez hozzá lehetne ezeket a billentyűket rendelni. Végülis úgy döntöttem, hogy megtanulom ezt a billentyűzet kiosztást, egy hét alatt körülbelül sikerült is elfogadható szinten elsajátítani a dolgot (ha csak gépel az ember, jellemzően egyáltalán nincsen szüksége speciális billentyűkre, de programozáshoz elengedhetetlenek).

Mikor túlvoltam a magyar billentyűzet megszokásán, akkor vetettem bele magam a TextMate nevű editor mélyebb használatába is, amikoris nagy sajnálatomra kiderült, hogy a gyorsbillentyűi használhatatlanok magyar kiosztás esetén (pl. a “<” jel eléréséhez Alt-Shift-Z-t kell nyomni, az egyik billentyűkombináció viszont Ctrl-<-t, Ctrl-Shift-, írna elő…). Emiatt angol billentyűzetre váltottam, amiben az a jó, hogy közel 100% megegyezik a PC-s angollal. Itt csak a szokásos Y/Z csere okoz gondot, de ez is szokás kérdése, régebben is megvoltam vele.

A jelenlegi helyzet végül az, hogy vegyesen használom a két billentyűzet kiosztást. Programozáshoz angolt használok, szöveg gépelésére pedig magyart. Alapvetően teljesen jól el is vagyok a dologgal.

A billentyűzet csere nem alakult pozitívan. Konkrét árajánlatot végül se Magyarországon, se Angliában nem kértem, az előbbi esetben egy disztribútor azt mondta, hogy várhatóan 25e hardver + 5e szervíz díja lesz a cserének (konkrét árért fel kellett volna hívni a szervízt), az utóbbi esetben pedig egy körülbelüli £100-os árat kaptam, és személyesen kellett volna megbeszélni a pontosat. 30-36e Ft-ot vicces lett volna kifizetni azért, hogy néha odanézek a kiosztásra. Végül egy olcsó megoldás mellett döntöttem: matricáztam. Vicces, hogy végül Kanadából rendeltem meg a matricákat, mert szállítási költséggel együtt került két szett matrica kb. 1500 Ft-ba (nem tudtam eldönteni, hogy kis vagy nagy méretű betűket válasszak, így rendeltem mindkettőt). A matricák 1 hét alatt megérkeztek, felragasztgattam őket, és amellett, hogy szinte semmi nem látszik belőlük (értsd: nem látszik, hogy matricázva van a billentyűzet, olyan mintha eredetileg is ezek lettek volna a feliratok), még szépen is néznek ki, jól olvashatóak. A matricákat illetően angolt választottam, mert bát lehetett volna magyart is, Mac-es magyar nem volt.

Itt tartok, és valószínűleg jóideig ez is lesz a végleges állapot. A helyzetet megszoktam, és így már semmi gondom sincsen vele. A TextMate miatt pedig azt kell mondjam, érdemes programozáshoz angol billentyűzetre váltani.