Archive for the 'problémák' Category

Tetszési faktor

Published on October 9, 2007 in filozófia, problémák and tippek. 4 Comments

Egy emailben szegezték nekem a kérdést: végülis mennyire jön be a Mac OS X és a MacBook, szerintem érdemes-e venni egyet? Nem szeretnék egyértelműen a MacBook mellett kampányolni, ez remélem ki is derült eddigi posztjaimból. Az eddigi tapasztalataimat viszont összefoglalnám.

MacBook

Röviden és velősen, szeretem a Mac OS X-et, mert működik: össze van csiszolva benne a felület, szépek az alkalmazások, kellemes a felület, és Linux közeli a motor (webfejlesztés szempontjából nagyon fasza). Mindezzel együtt a váltás pár “hülyeség” miatt nem könnyű, és a megszoksz vagy megszöksz érzést adja.

Előnyök:

  • Szép és használható megjelenésű hardver: sehol egy kiálló hülyeség ami letörhet, mágneses tápkábel (jó ötlet).
  • Általában jól összerakott gép, s bár hallani rosszat is róla, de nekem csak pozitív tapasztalataim vannak, sokáig bírja táppal, szép a kijelzője, stb.
  • Az oprendszer felülete nekem nagyon bejön, s itt nem csak az effektekre, de számos más dologra gondolok: Dokk, menü legfelül, alkalmazás ikonok a menü jobb oldalán, az Exposé és társai.
  • A Finderben a kedvenc mappák támogatás, és a csatolt hardverek alkalmazások gyors elérhetősége nagyon jó.
  • BSD ketyeg a háttérben, ami ugye UNIX/Linux féltestvér: webfejlesztéshez nagyon kényelmes hogy nem kell a Windowsra nem elérhető extrákkal szívni.
  • Minőségi programok: számos olyan program van Mac OS X-re, melyek simán lepipálnak bármi mást. A Growl és a TextMate talán önmagukban is “killer” alkalmazások, se Linux, se Windows alatt nincsen párjuk (klónok vannak, de…).
  • A Parallels segítségével elég kényelmesen behozhatóak a felületre a Windows alkalmazások, például ha kell valamiért egy igazi Internet Explorer, akkor gyorsan és kényelmesen hozzá lehet férni.
  • Multimédiában király a rendszer: egy kis okosítás után könnyen és szépen lehet vele DivX-et, DVD-t vagy bármi mást nézni. A prezentáció készítőjével is szép, látványos előadások rakhatóak össze gyorsan.
  • Nagyon aranyos és jól használható távirányítót adnak a géphez, lehet vele zenét hallgatni, videókat nézni, és még prezentálni is, ez a kis eszköz kész multimédia centerré teszi a gépet (persze szoftver is kellett hozzá).
  • Több alap program jön a rendszerrel, mint Windows alatt,  programok vásárlása nélkül, telepítés nélkül is többet lehet kihozni a gépből. Ingyenes programok felrakásával pedig mégtöbbet.

Hátrányok:

  • A magyar Apple képviselet mondjon le. Ez alatt nagyon sokmindent kell érteni, de legfőképpen azt, hogy az amerikai árakra jelentősen rátesznek egy lapáttal, béna a marketingjük, és a hazai weblap is elbújhat a külföldi mellett. Közösséget azzal építenek, hogy mindenki utálja őket. Remény van a változásra, de nem sok, és nem feltétlenül a hazai képviselet tehet mindenről.
  • Alapvetően minőségi kategória árú a hardvere, bár egyre elfogadhatóbb szinten van. Azért senki se Magyarországon vegyen Macintosht, próbálja meg külföldön.
  • A fekete teljesen ugyanolyan hardverű MacBook drágább, mint a fehér (mint megtudtam, ez az ún. “fekete adó”), pedig szerintem szebb (persze valószínűleg pont ezért). Vicces, hogy semmi sem indokolja a különbséget, csak a marketing.
  • A MacBook-hoz nem jár se VGA, se DVI átalakító, 5-6e Ft környékén adják darabját.
  • Egy új billentyűzet (franciáról angolra szeretnék váltani) 30e Ft.
  • A fekete házon meglátszik az ujjlenyomat, a fehér pedig nagyon rondán sárgul. Ez utóbbit állítólag már megoldották.
  • A magyar billentyűzetkiosztás rémálom. Programozáshoz körülbelül felejtsd el kategória. Még mindig sokkol, hogy rábírtam magam a használatára, majd szembejöttek a TextMate gyorsbillentyűi, és taroltak. Angol, illetve angol nemzetközit fogok használni, de nehéz az átszokás nem lesz könnyű, mert szeretek ékezetesen írni.
  • Megszoksz, vagy megszöksz: az alap dolgok tekintetében nincs sok választási lehetőség, és megkerülni sem lehet nagyon ezeket. Vagy elfogadod, hogy így jó, vagy nem fogsz tudni mit csinálni. A legnehezebben megszokható dolog, hogy nem lehet egy alkalmazást teljes képernyőssé tenni. Ez elvileg előny, én is így gondolom, megszokni viszont nem könnyű, és nem tudom, hogy azért gondolom így, mert a marketing gépezet áldozata vagyok, vagy mert tényleg ez a jövő. :) Nagyobb felbontáson egyébként tényleg hülyeség teljes képernyőn használni bármilyen alkalmazást.

Hogy érdemes-e venni egy MacBook-ot, nem tudom. A Linux jön fel minden tekintetben, és egyre jobb is lesz, a Windows Vista felejtős, de az XP-vel el lehet lenni. Az alap alkalmazások mindegyik operációs rendszerre megvannak, és többnyire egyiken sem jobbak, mint a másikon. Én ha tehetem, nem fogok Windowsra visszaváltani, és ha váltani kell bármiért, akkor legközelebb a Linux kap egy nagyon-nagy esélyt.

Végül egy adalék: a MacBook hardverét illetően kompatibilis a PC-s laptop memóriákkal, laptop winyókkal, USB és Firewire eszközöket használ, és sima jack dugók vannak rajta. És ha minden kötél szakad, Windowst és Linuxot is lehet futtatni rajta.

A billentyűzet

Published on September 26, 2007 in billentyűzet and problémák. 9 Comments

Korábbi negatív tapasztalataim egy része abból származott, hogy az Apple eltérő billentyűzetkiosztással rendelkezik, mint egy PC. Ez több dologban is megnyilvánul, egyrészt az Apple billentyű használata nélkül nem igazán lehet élni, az egyik legfontosabb funkció billentyű, míg a PC most már közel 99%-án megtalálható Windows billentyűhöz nincs sokminden hozzárendelve (kevesen ismerik az egyes kombinációkat).  Az Apple gombhoz a Windows alatt használatos Ctrl-os funkciók vannak jellemzően hozzárendelve, így az Apple-C másol, Apple-V beilleszt, Apple-X kivág, stb.  Ez a különbség meglepően gyorsan megszokható, és szerintem nagyon kényelmes.

Macintosh billentyűzet

A másik billentyűzettel kapcsolatos különbség, hogy egyes karakterek máshol szerepelnek a billentyűzeten. Míg a betűk, számok és a shift-tel előhívható karakterek elhelyezése megegyezik a PC-s billentyűzettel (ezzel senkinek nem lehet gondja, ráadásul ez a többség),  addig az egyéb karakterek elég nagy szórást tudnak mutatni egy Mac-es magyar kiosztás esetén.  Egy programozó számára fontos <, >, @, {, }, $, *, \, | karakterek extrém helyeken, és akár két funkcióbillentyű + alap billentyű lenyomásával érhetőek el.  Az angol kiosztás sokkal hasonlóbb, csak viszonylag minimális eltérések vannak, s egyes angol billentyűzetekről szóló fotóknál még ezeket sem találtam. Főként a laptopok billentyűzetéről hiányzik a Del gomb, vagyis a jobb irányba törlést végző gomb. A hiányzó funkciót az Fn + Backspace kombinációval lehet előhozni.

Az eltérés okát próbáltam fellelni Google barátunk segítségével, de nem sikerült. Arra tippelnék, hogy történelmi okokra vezethető vissza az, hogy így alakult a helyzet, talán majd valaki kiegészít. A magyar billentyűzetkiosztás nem tudom, hogy kinek a műve lehetett, talán anno még nem volt hivatalos kiosztás, vagy a Mac-en az AltGr hiánya okozta egy hagyományosan teljesen eltérő kiosztás kialakulását. Ennek ellenére illett volna átállniuk valamikor a PC-s kiosztásra, nem tudom, hogy miért nem történt meg.

A fentiek kapcsán talán nem véletlen, hogy mind LacKac, mind Kobak (akiktől eddig a tippeket főként kaptam) az angol kiosztás mellett tették le a voksukat. Magyar Mac billentyűzet most nincs előttem, de a helyzetet az is “szépíti”, hogy nem is mindegyik “programozós” karakter van felfestve a billentyűzere - az előttem levő francia billentyűzeten például nincsen jelölve a kapcsos zárójel. Részemről lehet, hogy megpróbálom megtanulni a Mac-es magyar billentyűzet kiosztást, mert az vicces, de ha nem megy, akkor még az angol billentyűzet is a kezemben van. Az egyes billentyűzetkiosztások között pedig ugyanúgy egyszerűen lehet váltani, mint bármely más modenr oprendszer alatt.

Egy program formájában jöhet esetleg a segítség, melyet Ukelele-nek hívnak (ez egy gitár rokon hangszer egyébként). Segítségével “bármilyen” kiosztást kialakíthatunk magunknak, sajnos azt AltGr-hez hasonló billentyű kialakítását nem tudtam vele megoldani, de lehet, hogy csak én néztem el a dolgot. Emiatt inkább hagyom egyelőre, bár lehet, hogy később adok neki egy esélyt.

Ugyanerről a problémáról lehet itt is olvasni: Melyik billentyűzet kiosztás az igazi?

A múlt

Published on September 26, 2007 in múlt, powerbook and problémák. 1 Comment

Az első Mac-em nem a mostani Macbook, hanem egy immáron jópár éves PowerBook G4 12″. Egyszer elkapott a hév és megvásároltam - sajnos/nem sajnos, ezt máig nem tudom eldönteni. Az árát biztosan nem hozta be, hiszen eddig nem igazán használtam sokmindenre, aminek több oka is volt. Íme, így néz ki (az enyém is):

PowerBook G4 12″

A gép hardverét illetően a topon van, minden szempontból. Hihetetlen módon egyetlen kiálló alkatrész nincsen rajta, így semmibe sem tud beakadni, semmi sem tud letörni. A lezáráshoz egy kallantyút használ, mely ha kinyitjuk, akkor eltűnik egy süllyesztőben (becsukáskor egy kis mágnes rántja elő ha jól sejtem), így még ezt sem lehet letörni. Külsőleg lekerekített, kis méreteivel talán még szebb egy nagyobb laptopnál. Egyszóval kifejezetten szerethető, és kifejezetten masszív darab.

A Mac rendszerekkel történő ismerkedés, és fejlesztés céljából vettem, az előbbit teljesítette, az utóbbit nem. A Mac-et megszerettem, mert sohasem kellett rá várni, sohasem fagyott le igazán, és több éves használat után is kutya baja. A fejlesztést viszont nem tudtam kiváltani vele, többek között a rendszer ismeretlenségének, a kis képernyőnek, a megszokott eszközeimnek, és az 512MB-jának köszönhetően.

A gépet német billentyűzettel vettem, és nem jutottam el odáig, hogy lecseréljem magyarra, mivel rájöttem, hogy nem állnék jobban. Ami a fejlesztést illeti, a billentyűzet egy nagy problémám most is, mivel a kiosztás legyen az angol vagy magyar, nem teljesen azonos a PC billentyűzettel. Számos kiváló megoldás, ötlet van benne, s természetesen a főbb billentyűk ugyanott vannak (szövegszerkesztésnél nem adódik sok gond), de jellemző problémám, hogy a * (csillag) karaktert az Alt-Shift-, kombinációval lehet előhozni a magyar kiosztásban, és az angolon is vannak (kisebb) furcsaságok. Erről talán majd írok egy külön bejegyzést. A vakon gépelés német billentyűzeten egyébként teljesen jól működik, a mostani francia billentyűs PowerBook-kal sincsen gondom, az első 5 perc után előjött a rutin, csak nem szabad odanézni. Hozzáteszem, a nagy próba még hátravan, hiszen még ezen sem programoztam, csak kommunikáltam (Skype, IRC, twitter, email) és szórakoztam (webes és helyi videózás).

És most akkor az, amiért akkor és ott ez nagyon nem volt egy jó vásár. A gépet nem akartam eladni beismerendő, hogy nem tudok vele igazán mit kezdeni, ezen kívül a fentebb részletezett okokból nagyon be is jött hardverileg, s az értékvesztés is elég nagy lett volna. Ott hibáztam el körülbelül, hogy nem kértem jó helyeken segítséget, pedig többre is használható lett volna, mint amire végül használtam: Keynote-os prezentációkészítésre (itt figyel a doboz, megérte az árát), videónézésre (hordozhatósága, kis súlya miatt kényelmes volt akár nyaralásra is elvinni), a fejlesztések Safari alatt történő ellenőrzésére, PDF és egyéb doksik olvasására, jegyzetelésre, utólag pedig egy rövid ideig nyomtatószerverként… No, erre a bekezdésre nem is vagyok büszke, bár jelezném, hogy a nyomtatószerver kivételével mindegyik feladatra kiváló eszköz volt, videózni is jó volt rajta a 12″-jával.

Most más lesz a helyzet, s remélem ez ki is fog derülni a következő bejegyzésekből. A fenti bevezetőt viszont kifejezetten szükségesnek tartottam, bemutatandó azt, hogy az ismerkedés elsőre nem feltétlenül könnyű: a MacOSX-ről eddigi tapasztalataim alapján el lehet mondani, hogy objektíve nem egy tökéletes operációs rendszer, hanem egy olyan szubjektív vízió, melyet szeretni fogsz ha sikerült összerázódni, de ez az összerázódás elég valószínű, hogy nem 5 perc alatt megy majd végbe. Talán ez a blog segíteni fog a jövőben másoknak az alapokban, illetve talán én is kapok majd jópár tippet, mikor megosztom egy-egy problémámat, megoldásomat.