Egy kis keresgélés után egy up-to-date projektre találtam rá a sourceforge-on, mely a PostgreSQL Tools for MacOS X névre hallgat. A unified installer letöltése után pár kattintás után birtokba is vehettem a frissen telepített PostgreSQL-t, más kérdés, hogy nem értek nagyon hozzá, így nem árt majd egy kis ismerkedés. A cuccos a /Library/PostgreSQL8/ könyvtárba települt, így a /Library/PostgreSQL8/bin/psql -U postgres kiadása után már be is léptem, és használni tudtam.

Érdemes lehet még megnézni Yaanoo által ajánlott megoldást is, bár ezt nem próbáltam ki.

A Whisher a wifi ikonra lenyíló menüt egészíti ki, cseréli le - az egyes hozzáférési pontok mellett megjelenik az is, hogy védett-e a hálózat, s hogy milyen erősségű a kapcsolat. Ugyan a Leopard kínál hasonló lehetőségeket, de nekem még mindig Tigerem van, így a programot igen gyorsan beszereztem és telepítettem is. A tapasztalatok pozitívak, sem túl nem teljesíti az ígéreteit, sem nem alulmúlja azokat.

A programnak egyébként van további funkciója is, fizetős hálózatoknál azt is megjeleníti, hogy mennyibe kerül a hozzáférés, de ez nyilván nem fog kis hazánkban egyelőre működni, bár az adatbázis úgy láttam, hogy a felhasználók által bővíthető.

A telepítés egyszerű, a Quicksilver beállításainál látogassuk meg a Plug-ins részt, ikszeljük be a plugint, és már fel is települ (nálam egy friss Quicksilver is letöltődött, mert a plugin szervert valamiért nem találta). További infók: Quicksilver Abracadabra Gestures.

Az egyik ügyes Firefox billentyűkombináció a Command-Shift-Tab, mely segítségével az utoljára bezárt fület lehet megnyitni újra (Lapbezárás visszavonása). A dolog egérrel is elérhető, valamelyik fülön kell megnyomni a jobb egérgombot, aztán kiválasztani ezt a funkciót, de ez így gyorsabb.

Hasonló okosság a Command-szám segítségével az adott sorszámú fülre ugrás, mely közvetlenül nem volt újdonság, csak az, hogy ha a Command-9-et használjuk, akkor az utolsó fül lesz aktív. Aztán lehet is bezárni gyorsan a Command-W-vel.

És végül a harmadik trükk egy MacOSX alatt általánosan használható. Ha valamilyen fájlal dolgozunk éppen (példánkban Keynote prezentáció), és tipikusan fogalmunk sincs, hogy hova a fenébe mentettük ki (vagy honnan nyitottuk meg), akkor ezt gyorsan megtudhatjuk, ha a Command billentyű lenyomásával az ablak tetején a fájl neve melletti ikonra kattintunk. Ekkor lenyílik a könyvtárszerkezetnek megfelelő helyi menü, egyre feljebb az adott meghajtó gyökerig listázva a könyvtárakat. A könyvtár nevére kattintva az megnyílik a Finderben. Az ikonnak is van szerepe, Command nélkül megfogva oda dobálhatjuk, ahova akarjuk az aktuális fájlt.

A hezitálás oka, hogy alapvetően géphez vagyok kötve - a laptopomhoz, így “nem szorulok” online feedolvasóra,  egy asztali feedolvasó pedig jóval többet tud kínálni számomra. Sem a Netvibes-ról, sem a Google Readerről nem mondható el, hogy barátságosan bánna a memóriával, még akkor sem az igazi otthagyni őket 1 napra, ha van 2GB-m. További problémájuk, hogy nincsen rendes asztali integrációjuk, avagy egy olyan kiegészítő, mely a friss bejegyzések címeit megjelenítené, s mutatná az olvasatlan elemeket, nem igazán létezik használható (a Google Readerhez kipróbáltam, de egy adott olvasatlan elemszám felett nem működik, továbbá mivel a menübe költözik, az olvasatlan elemeket sem tudom elolvasni, ha pl. a Firefox van a középpontban, mivel hosszú a menüje).Nos, így jutottam el a Viennáig, mely bár nem egy csúcseszköz, s közel sem teljesíti minden követelményemet, egy egyszerű és ingyenes darab, mely jól végzi azt, amit bevállal. A mai nap pedig (úgy tűnik ingyenessé vált) a NetNewsWire került telepítésre, a funkciólistája alapján remélhetőleg hosszútávra - sőt, online integrációja is lenne, ha akarnám. Meglátjuk.

Előbb lássuk, hogy kicsit konkrétabban mi volt a probléma a MacOSX beépített lehetőségeivel. Az egyik az FTP Sharing. Csak adott felhasználó könyvtárát lehet megosztani - amivel talán még nem is lenne baj -, viszont a felhasználót nem zárja be a home könyvtárába, hanem abból kilépve gyakorlatilag az egész meghajtón körbe lehet nézni. Mivel a cél csak bizonyos könyvtárak megosztása volt, ez így nem igazán tűnt jó ötletnek. Utánaolvasva találtam egy leírást, ami jó mélyen beletúrva a rendszerbe megoldást kínált, de ez nem tűnt most célravezetőnek.

A másik a Windows Sharing nevű megoldás lett volna, itt felhasználók home könyvtárát lehet megosztani a Windows SMB protokollján keresztül (sima hálózati megosztás Windows alatt). A probléma itt azzal volt, hogy csak egy adott felhasználó könyvtárát lehet megosztani, a konkrét könyvtár pedig nem felhasználó könyvtár volt (hanem egy külső meghajtó). Utólag belegondolva esetleg létre lehetett volna hozni egy olyan felhasználót, aminek az adott könyvtár az otthona, de lehet hogy ezt is próbáltam, és nem ment valamiért.

No, ezek után találtam rá ultimate megoldásként az általam amúgy már Linux szerverekről ismert PureFTPd szerver MacOSX-es portjára, amihez szép grafikus felület is járt. Elég sokmindent, sőt, túl sokmindent is tud, de a lényeget gyorsan össze tudtam hozni, egy virtuális felhasználó home-jába be(sym)linkeltem a megosztani kívánt könyvtárakat (mindezt a grafikus felületén, a könyvtárak hozzáadásával), és már ment is a dolog. Az ilyen alapoknál persze jóval többet is tud, ezért ha valaki összetettebb feladatokhoz keres FTP szervert, akkor is ajánlani tudom.

A felülete tényleg iPod-os, teljesen egyszerű, kényelmesen használható, és még igen látványos is. Az Alma-Esc-re jön elő, billentyűzetről ugyanúgy működik, mint távirányítóval. Egyébként ez az, amit képtelenség bemutatni videó nélkül, szóval:

A kiindulási alap ugye egy francia billentyűzet volt. Mivel többnyire tudok vakon gépelni, ezért nagy fájdalmat nem okozott volna a helyzet, egyszerűen beállítottam magyarra a billentyűzetkiosztást, és nem törődtem azzal, mi van a billentyűkre írva. Ezzel párhuzamosan nekiálltam a billentyűzetcsere projektnek, megkérdezve először Magyarországon, majd Angliában egy Mac üzletet, hogy mennyibe kerülne egy csere a MacBookomon.

A magyar billentyűzetkiosztással aztán adódtak problémák, konkrétan az, hogy még véletlenül sem ott vannak rajta a speciális billentyűk, mint ahol egy PC-s magyar billentyűzeten. Ennek valószínűleg két oka van: egyrészt történelmi, másrészt pedig az, hogy nincsen AltGr-hez hasonló billentyű, amihez hozzá lehetne ezeket a billentyűket rendelni. Végülis úgy döntöttem, hogy megtanulom ezt a billentyűzet kiosztást, egy hét alatt körülbelül sikerült is elfogadható szinten elsajátítani a dolgot (ha csak gépel az ember, jellemzően egyáltalán nincsen szüksége speciális billentyűkre, de programozáshoz elengedhetetlenek).

Mikor túlvoltam a magyar billentyűzet megszokásán, akkor vetettem bele magam a TextMate nevű editor mélyebb használatába is, amikoris nagy sajnálatomra kiderült, hogy a gyorsbillentyűi használhatatlanok magyar kiosztás esetén (pl. a “<” jel eléréséhez Alt-Shift-Z-t kell nyomni, az egyik billentyűkombináció viszont Ctrl-<-t, Ctrl-Shift-, írna elő…). Emiatt angol billentyűzetre váltottam, amiben az a jó, hogy közel 100% megegyezik a PC-s angollal. Itt csak a szokásos Y/Z csere okoz gondot, de ez is szokás kérdése, régebben is megvoltam vele.

A jelenlegi helyzet végül az, hogy vegyesen használom a két billentyűzet kiosztást. Programozáshoz angolt használok, szöveg gépelésére pedig magyart. Alapvetően teljesen jól el is vagyok a dologgal.

A billentyűzet csere nem alakult pozitívan. Konkrét árajánlatot végül se Magyarországon, se Angliában nem kértem, az előbbi esetben egy disztribútor azt mondta, hogy várhatóan 25e hardver + 5e szervíz díja lesz a cserének (konkrét árért fel kellett volna hívni a szervízt), az utóbbi esetben pedig egy körülbelüli £100-os árat kaptam, és személyesen kellett volna megbeszélni a pontosat. 30-36e Ft-ot vicces lett volna kifizetni azért, hogy néha odanézek a kiosztásra. Végül egy olcsó megoldás mellett döntöttem: matricáztam. Vicces, hogy végül Kanadából rendeltem meg a matricákat, mert szállítási költséggel együtt került két szett matrica kb. 1500 Ft-ba (nem tudtam eldönteni, hogy kis vagy nagy méretű betűket válasszak, így rendeltem mindkettőt). A matricák 1 hét alatt megérkeztek, felragasztgattam őket, és amellett, hogy szinte semmi nem látszik belőlük (értsd: nem látszik, hogy matricázva van a billentyűzet, olyan mintha eredetileg is ezek lettek volna a feliratok), még szépen is néznek ki, jól olvashatóak. A matricákat illetően angolt választottam, mert bát lehetett volna magyart is, Mac-es magyar nem volt.

Itt tartok, és valószínűleg jóideig ez is lesz a végleges állapot. A helyzetet megszoktam, és így már semmi gondom sincsen vele. A TextMate miatt pedig azt kell mondjam, érdemes programozáshoz angol billentyűzetre váltani.

A látogatásomnak két célja volt, az egyik, hogy kipróbáljak pár eddig általam még nem próbált terméket, másrészt hogy megérdeklődjem, hogy mi a díja a francia->angol billentyűzet cserének. A termék kipróbálás sikerült, az utóbbihoz viszont el kellett volna jutni egy pulthoz, ez eléggé reménytelen volt.

Végignéztem a különböző iPod változatokat, a 24″-os kijelzős iMac-et, megnéztem az Apple TV-t és kipróbáltam a Leopardot és még pár másik Mac-es szoftvert.

Az iPod Nano a weben látható grafikákkal ellentétben elég szexi darab, és hihetetlenül vékony. Az iPod Classic normális méretű, annyit mondjuk tudni kell, hogy a 80GB-os és a 160GB-os modellek nem csak a tárhelyüket, de vastagságukat illetően is különböznek. A 160GB-os is még viszonylag vékonynak mondható a 13.5 mm-es méretével, de már határeset. Az iPod Touchot illetően engem a nagy kijelzős (480×320) kényelmesen használható Safari nyűgözött le, és az álló-fekvő nézet közötti váltás is jól működött. A képernyőn levő billentyűzettel sem akadt gondom, simán beléptem a Netvibes accountomra, vagy megnéztem a céges weblapom.

A 24″-os kijelzős iMac bazinagy, bár talán ma már kevésbé számít extrémnek, az Apple TV-t jó dolognak gondolom, de valahogy nem hozott lázba. A videószerkesztő szoftverek között láttam pár elég extrémet, de a nevükre már nem emlékszem.

A bolt két szintes volt egyébként, az egyes termékekhez, programokhoz kényelmesen hozzá lehetett férni a nagy tömeg ellenére is egy 1-2 perces várakozás után. Talán a hazai többszintes könyvesboltok feelingjéhez tudnám hasonlítani az érzést, ha ez valakinek mond valamit. Olyan nagy meglepetés nem volt, csak egy kultúrált bolt.

A billentyűzet cserét nem sikerült megkérdeznem a nagy tömeg miatt. A szakértőkhöz, ahol meg lehetett volna tudni ezt az infót, ugyanis bejelentkezés után lehetett csak odamenni, és aznapra már nem volt hely. Vicces, hogy bármelyik bemutató iMac-ről, vagy webről is lehet időpontot kérni. A hosszú sorban állást különben dícséretesen kezelték le a boltban, bár ez szerintem nem Apple sajátosság volt. Talán 10 ember is mobil kártyaolvasóval mászkált, és ment oda a sorban állókhoz egymás után - aki kártyával szeretett volna fizetni, így elég gyorsan túl lehetett a procedúrán. Mindenesetre kaptam egy névjegykártyát, amin a bolt email címe is szerepel, itt majd megérdeklődöm, hogy mennyibe kerül és milyen határidővel vállalják a cserét.

Figyelem, a következő linkek most, 2007. október 26-án érnek valamit, később nyilván másról fognak szólni ezek az oldalak. Vagyis nem konkrét cikkekre linkelnék, mert abból nagyon sok van…

Mindenekelőtt az Apple honlapján érdemes megnézni a videót, bár aki még nem látta ezeket az újdonságokat, az kicsit le van maradva. A Mac OS X hints is az újdonságokól, tippekről, trükkökről cikkezik, nem beszélve a The Unofficial Apple Weblogról, mely 24 órás Leopard maratont tart. A nagyobb tech lapok egyébként kifejezetten dícsérik az új verziót.

Kicsit hype-olásnak és seggnyalásnak tűnik, de látni kell, hogy a Leopard valóban jó. Kezdhetjük azzal, hogy ugyanazon hardveren gyorsabb, mint elődje. Ezt valahogy a Windowsnak nem sikerült összehozni a Vista-val. Van benne kényelmesen és jól használható backup is például (a Time Machine), ami egy átlag felhasználó számára is könnyen használható és beállítható. Egyéb oprendszerek alatt (Mac OS X korábbi verzióit is beleértve) nekem nem sikerült összehoznom megnyugtató backupot sohasem, míg a Leopard elég nagy esélyes. Ezen kívül is van még benne jópár újdonság, nekem kisebbeknek tűnnek, másnak biztos sokat jelentenek.

Mindenképpen egy általános jelentős ráncfelvarrásról, és érdekes újdonságokról beszélhetünk, szóval jó szórakozást.